Krajczár Gyula Jr.

Tegnap este mintegy három órán át jöttem haza Bicskére. Egy vonat baleset miatt állt a forgalom a teljes vonalon.

Az történt, hogy két részeg az átjáróban megállt a kocsijával, a nemzetközi gyors pedig nem tudott időben megállni és odébbtolta az autót. Mondom, csak az autót, mert néhány hősies ember még időben kihúzta a részegeket a kocsiból, így nekik nem lett semmi bajuk. Az eredmény: két és fél óra várakozás a vonaton.

A felsővezetéket természetesen lekapcsolták, így fűtés nem volt. A kalauz néni viszont szemmel láthatóan élvezte a dolgot, olyan vidáman közölte minden órában, hogy még egy órát biztosan állunk. Én meg megfáztam.

De térjünk vissza egy kicsit a részeges delikvensekre. Egyrészt, hogy szépen fogalmazzak, volt bajuk. Konkrétan két tagbaszakadt, egy-egy három ajtós szekrényre hajazó rendőr támogatott egy százötven centis hölgyet, nem túl sok sikerrel. Csak egy csöppet volt komikus látvány, visított a röhögéstől az egész vonat.

A slusszpoén, hogy pont egy helyi kocsmától tíz méterre álltunk meg, így néhány útitársunknak is sikerült emelkedett hangulatba hoznia magát.

Nekem személy szerint kicsit rágta az idegeimet, hogy mikor elindultunk a Déliből, akkor fejeztem be a grafika házimat és éjfélig kellett leadni. Nem úgy tűnt, hogy menni fog, de aztán mégis. Háromnegyed tizenkettőkor estem be a házba, hogy nadeakkormostaztánmindenkielazútbólmerházifeltöltök. Így is tettem, a házi felkerült, lefordult, megjelent. El még nem fogadták, de hát sabbatkor ne is dolgozzunk, ráér az holnap - holnapután is.