Éppen bonyolultságelmélet összefoglalót szerkesztek saját felhasználásra, és le akartam írni azt a szót, hogy bemenet. Helyette azonban nagy lelkesen leírtam, hogy bmenet. Kinek mire áll ugye a keze...
Gyengébbek kedvéért a "bmenet" az egyetemi belső hálózat elnevezése.
A napokban átállítottam a blog feed-et a FeedBurner által nyújtott szolgáltatásra, kérek mindenkit, hogy ennek megfelelően cserélje az URLt!
Számítógép architektúrák - Mission completed!
Ezúton szeretnék Boldog Tizenkilencedik Születésnapot kívánni az unokaöcsémnek! Jó egészséget, sikeres felvételit és mindent ami jó!
A reggeli kávéhoz rádió dukál. Legalábbis ha újságírókkal lakik együtt az ember. A rádió általában hülyeségeket sugároz, főleg a politikai hírek idegesítenek. Ma reggel azonban egy sokkal érdekesebb és viccesebb történetet hallottam, melyet nem átallok most néhány szóban összefoglalni.
A történet arról szólt, hogy a mozambiki vezetőség fitnessz órákat írt elő a rendőröknek, mert azok túlsúlyosak. Állásukból fakadóan lényegesen többet keresnek, mint az átlagemberek, így jut elég pénz alkoholra, cigarettára és ételre. Mivel azonban nem szeretnek a tolvajok után futni, nem dolgozzák le a kilókat, amik csak gyűlnek és gyűlnek. A tolvajok meg szabadon garázdálkodhatnak. Vagy mégsem?
A legszebb része a történetnek a lakosság bevonása az igazság szolgáltatásba. Mozambikban ugyanis az a helyzet, hogy ha a lakosság leleplez vagy elfog egy tolvajt, bűnözőt, akor fel vannak jogosítva az előzetes büntetésre. Magyarán, jól megverhetik ott helyben. Az egyetlen kitétel, hogy kíméljék meg az életét és ha végeztek, adják át a rendőrségnek az illetőt.
A jelek szerint a nevezett orszgában ez működik, itthoni bevezetése felől azonban kétségeim támadnak. Na nem mintha lenne rá esély. Viszont egy ilyen rendelettel, vagy hallgatólagos megállapodással a Gárda és egyéb csoportosulások kezébe döntő fegyvert adnának, amit én személy szerint egyáltalán nem támogatok. A civil igazságszolgáltatás azonban továbbra is kétségtelenül hasznos találmány, attól függetlenül, hogy valahol be lehet vezetni, valahol meg nem.
Bill Gates hologramja tartott beszédet a Kuala Lumpuri World Congress on Information Technology 2008 konferencián.
Egy 4.6 méteres hologramként jelent meg AZ ember és beszélt mindenféléről, ahogy ő azt szokta.
Engem azonban ez nagyon emlékeztet egyrészt a Star Wars - Ifjú Jedi lovagok dupla trilógiában (újra) megjelenő Palpatine császárra illetve az Equlibrium című filmben szintén hologramként megjelenő "Father" figurára. A poén az egészben, hogy az adott időben már egyikük sem élt, néhány buzgó utódjuk irányította így a dolgokat.
Bill Gates nyilván nem patkolt még el és nem is fog egy jó darabig. De ismerve a személyét, tekintélyét és szónoki képességeit felmerül bennem a kérdés, hogy mi lesz ha egyszer mégis megtörténik az elképzelhetetlen és Billy-boy nem lesz többé? Lehetséges, hogy az utána következő idők technológiáját tesztelik már a Microsoftnál?
u.i.: A történés valós, a spekulációk a sajátjaim. Ha valaki rám mer hivatkozni és tényként kezeli a dolgokat azt - hogy egy kedves ismerősömtől idézzek - "feloldom savban. Igen, téged is!"
Egy beszélgetés során született egy újabb ötletem, mely ugyan növeli a megvalósítandó dolgok listáját, de pénzt nem sokat fog hozni a konyhára.
Az ötlet pedig nem más, mint hogy a bloggerek maguk hozhassanak létre saját bejegyzéstípusokat. Nem, nem kategóriákra gondoltam. Inkább az admin felület egy olyan részére (Új bejegyzéstípus), melyben nevet adunk egy új típusnak, beállítjuk, hogy milyen egységekből épül fel, majd elmentjük.
Később az "Új bejegyzés" menüpont alatt kiválaszthatjuk pl. a "Képleírás" típust, amikor is megjelenik nekünk egy címmező, egy upload panel, egy szövegmező és egy szavazati lehetőségeket összeállító modul.
A mentés már persze a rendszer megfelelő formátumában történne, de mégis mennyivel egyszerűbb lenne így az élet? Az enyém biztosan, és még tetszene is. Ezt a bejegyzést például az "Ötlet" típussal hoztam volna létre, a szöveg alatt egy értékelő modullal, hogy az ide tévedők értékelhessék az ötletemet, mondjuk 1-től 5-ig.
Az elmúlt időben - nem is tudom, már mióta - volt egy olyan gond a számítógépemmel, hogy netezés közben a fájlok előre letöltődtek és a megfelelő programnak csak ezután jelentek meg. Így a 4MBit/sec-os sávszélességnél nyilvánvalóan elérhetetlen 1/1.5 MByte/sec-os letöltési sebességeket mutattak a programok.
Sokáig azt gondoltam, hogy a Vista okozza ezt, vagy valamelyik frissítése. Azonban akárhogy trimmeltem a Vista beállításait, sehogy sem akart megoldódni ez az egyébként felettébb idegesítő probléma. Ma azonban egy közel heurisztikus felfedezéssel sikerült megoldást találnom.
Reggel végképp megelégeltem a dolgot, mikor már egyik böngésző sem volt hajlandó letölteni a Firefox telepítőjét. Elkezdtem hát sorra venni azokat a programokat, szolgáltatásokat, amik előidézhetik a jelenséget. Szám szerint három lehetőség volt, a Vista, a DU Meter és a víruskereső. E három közül végül a víruskereső bizonyult győztesnek, pontosabban ludasnak.
Ez rendelkezik ugyanis egy Tartalomszűrő nevű szolgáltatással, ezen belül pedig három al-szolgáltatással: Levelezés, HTTP és FTP. Ezek közül a HTTP és az FTP gyakorlatilag ráül az adatforgalomra és önkényesen irányítja azt, ezzel idegi nyomorba döntve a felhasználót és gyakori fagyásokat idézve elő az összes létező Internet-függő programban.
A probléma megoldása tehát a víruskereső Tartalomszűrő szolgáltatásának teljes vagy részleges kikapcsolása. Ezután a letöltési rendellenességek megszűnnek.
Ugyan már félig alszom, de ezt mindenképpen meg kell osztanom.
A mai nap során egy régi fájl kedvéért újra összeszereltem az asztali gépemet, ami eddig a gardróbban figyelt, szétszedve. A gép egy kétgigás Pentium4-el operál, giga RAMmal és egy Radeon 9600-os vidkarival. Anno amikor vettük nagyon jó gépnek számított, ma meg már nem az.
Régebben a számítógép gyilkolásomról voltam ismert, így természetesen a gépen Windows Vista Business fut. De hogy! És ez itt a poén! Bootban, kikapcsolásban röhögve lenyomta a Core Duo laptopot, masszívan. Gomb megnyom, pikk-pakk, jelszó?
A rendszer álomgyors. De komolyan. Megjelenés a maximumon, akadásnak nyoma sincs. Rendkívül gyors minden. Teljesen meglepődtem.
A kikapcsolásnál ugyanez volt a helyzet. Klikk a Leállításra, egy pillanatra felvillant a Kijelentkezés felirat, majd Leállás, sutty. Volt nincs. Persze itt a slusszpoén, hogy korábban egyáltalán nem állt le, nekem kellett manuálisan öt másodpercig nyomva tartani a kikapcsológombot. Erre tessék gombot varrni!
Utóirat Talán nem csoda, ha most erősen elgondolkodtam rajta, hogy valamilyen formában újra üzembe helyezem. Két nagy hátránya van azonban. Az egyik, hogy olyan hangja van, mint Apa dízeles Mondeójának; a másik, hogy CRT monitor van hozzá, és azt nem szeretném mégegyszer az asztalomon látni. Ergó, ha szerzek valahogyan egy LCD monitort, visszamászik az életembe az asztali gép... Hogy ez milyen előnyökkel járhat azt majd egy későbbi alkalommal fogom ecsetelni.
A reggeli kávé közben gondolkodtam el azon, hogy egy blog számára milyen az ideális design?
Mivel hajlamos vagyok a végletekben gondolkodni, két lehetőséget vázoltam fel magamnak. Az egyik a full-CSS kinézet, maximum egy-két apró képpel. A másik pedig egy fullos design, Photoshopban rajzolva, JavaScriptek tömkelegével.
Az előnyök és hátrányok listáját nem olyan nehéz összeállítani, akár azt is modhatnám, hogy triviális.
Full-CSS
Ezesetben a letöltendő oldal egy HTML és néhány CSS fájlból áll. Nincsenek extra letöltendők. Ezáltal gyors lesz, és letisztult; egy szép, de mégis puritán hatású oldalt kapunk.
Blogról lévén szó ez egyáltalán nem hátrány. Blogot azért írunk, hogy elolvassák. Ilyenkor nincs szükség über-tip-top designra, mert az csak elvonja a figyelmet a tartalomról, ezt pedig nem akarjuk.
Photoshop design
A HTML és CSS itt is jelen van, de társul mellé akár sok száz kilobyte-nyi kép is. Háttér, logó, szövegháttér, ilyen-háttér, olyan háttér, borderek, linkoverflow-k és még sorolhatnám. Ennyi vizuális élvezethez pedig dukál a kőkemény JavaScript, mondjuk a Prototype minden lehetőségével.
Kétségtelen, hogy egy jól elkészített oldal nyálcsorgató hatással van a látogatókra. Nem győzik csodálni az effekteket, illetve dícsérni az alkotót. Egy ilyen oldalnak a virtuális közösségben kb. olyan szerepe van, mintha az illető Aston Martinnal menne vacsorázni.
Persze ahogy az Astonnak, egy ilyen oldalnak is megvan a hátránya, ami egybecseng a már fentebb említettekkel. Nevezetesen az, hogy egy ilyen kinézet gyakorlatilag elvonja a figyelmet a tartalomról. Ugyanaz a helyzet - és most itt visszatérek az ató példához - a tip-top blogdesignnal, mint az Aston Martinnal. Végülis kit érdekel, hogy mi a mondanivalója, ha így néz ki az oldala (ilyen autója van)?
Az arany középút
Nyilván ennyi fejtegetés után jön a megmondom a frankót fejezet. Ezért előre szólok, hogy nem kell annak tekinteni, pusztán azt írom le, hogy ha egyszer újra saját domainem lesz, akkor én hogyan szeretném megvalósítani az arany középutat.
A dolog egyszerű. Mivel mindig is vágytam rá, hogy részekre osztott oldalam legyen tudnivalókkal, bloggal, cikkekkel, projektekkel, galériával, Marikanénikislábujjkörmével, ezért azon egyszerű ötletre jutottam, hogy a viszonylag ritkán frissített részek (tudnivalók, projektek) megkaphatják a fullos designt, a blog pedig kapjon egy megszelidített változatot.
A címben szereplő x-el azt szeretném jelezni, hogy a képen látható új Inspiron sorozat elérhető lesz 14(?), 15.4 és 17 colos képernyőmérettel is (1435, 1535, 1735).
Első ránézésre az XPS sorozat jut eszembe az új jövevényről, főleg a monitor kialakítása miatt. A kép által sugallt vékonysága is hasonlatossá teszi az új Inspiront a nagytestvérhez. Lehet persze, hogy nem vékony és könnyű, de könnyed. A darab téglát felváltotta egy karcsú, megszépített külső.
Az opcionális háttérvilágítású billentyűzetről már nem is mondok semmit, minden álmom, hogy este sötétben is tudjak dolgozni. Nem szeretem, hogy minden második sor után meresztenem kell a szemem, hogy hol vannak a betűk.
A 2.16 gigahertzes processzor annyira nem ígéretes, sem a szintén választható Blu-Ray olvasó. Ez utóbbira semmi szükség, az előbbinél pedig már van jobb. Sokkal jobb. Abban már csak reménykedni tudok, hogy lehetőség lesz 4 giga RAM-ot belezsúfolni. Ha nem így lesz, akkor nem biztos, hogy kelleni fog egy ilyen gép mióta megfogadtam, hogy a következő laptopomban 4 GB RAM lesz (a Vista átka :) ).
Ugyan az ősszel szereztem be első laptopomat, egy HP 530-ast, már most egy új gép vásárlásán gondolkodom és a fent látható Inspiron 15.4 colos változata az egyik versenyző. Egyelőre még pusztán elméleti síkon mozog a dolog, hiszen nincs rá pénzem, de addig sem árt nézelődni, nem igaz?
Eddig az XPS sorozattal szemeztem főleg, az álmot pedig nyilván az Alienware gépek jelentették. Az XPS-el elsősorban a már említett monitor kialakítás miatt szimpatizálok, mivel az 530-asom is ilyen és saját tapasztalat, hogy mennyire stabil. Az Alienware gépein pedig - amellett, hogy Alienware gépekről beszélünk - háttérvilágítású billentyűzet van.
Így ez az új Inspiron sorozat azonnal megfogott. Kialakításra mint az XPS, tudásra valószínűleg kicsit kevesebb, viszont háttérvilágítású billentyűzettel. A hírek szerint e hónap 26.-án érkezik, ami azt jelenti, hogy Karácsonyra - amikor már talán lehetséges lesz egy ekkora volumenű befektetés - lejjebb fog menni az ára.
Info és kép innen: Engadget