Krajczár Gyula Jr.

Utazni jó, ezt bárki aláírja nekem. Tehát utazni kéne, elsősorban Európa történelmi városaiba. A teljesség igénye nélkül és a fontossági sorrend mellőzésével a lista: Bécs, Pozsony, Zágráb, Ljubjana, Velence, Róma, Prága, Berlin, Párizs, Amszterdam, stb.

Most, hogy a MÁV új vonatokkal próbálkozik, egy már egészen elérhető: Bécs. 13 euró egészen elfogadható ár. Kimegy az ember egy hétvégére nézelődni, kajálni, inni valamit.

Egészen megfogott ez a gondolat. Jártam én már Bécsben, de akkor nem érdekelt. Utáltam a német nyelvet és mindenkit akinek ez volt az anyanyelve, érthető, hogy miért nem szerettem Bécsbe menni. Most már azonban máshogy gondolom és érdekel. Menni fogok...

Jelen pillanatban a következőket kéne elkezdenem, megcsinálom, befejeznem vagy legalább átgondolnom és részletes tervet készítenem a megvalósításról:

• Mecsekkórus weboldal: Egy jó ideje ígérgetem, hogy megcsinálom úgy, hogy ők is tudják frissíteni, de még nem tudtam rávenni magam.
• Indiántábor weboldal: Mostanában kicsit visszaesett a látogatottsága az IT honlapjának. Ezért be kéne fejezni az admin felületet illetve elkészíteni a galériát.
• Grafika 3. házi: Ugyan a másodikat nem tudtam leadni, így megajánlott jegyet már nem kapok, azért ezt még be kéne adni, hogy meglegyen az aláírásom.
• Elektro ZH felkészülés: Tulajdonképpen ennek kéne a lista tetején állnia. A valóságban ott is áll, de még nem volt alkalmam rákérdezni emberekre, hogy miből tanulnak; én meg még nem világosodtam meg.
• ***: Ez titok :)

Szóval ez lenne az nagy lista. Nem nagy munka egyik sem, kivéve persze az Elektro ZH-t. De lassan nekiállok, mert ezeket be kell fejezni, minél hamarabb.

Amint azt láthatja mindenki aki az oldalra látogat, bekerült egy hirdetési felület a cím alá. Ez is csak egy újabb próbálkozás az anyagi hátterem biztosítására. Igaz ugyan, hogy a blognak elég alacsony a látogatottsága, de aki erre jár, plíz eresszen meg egy klikket!

Most fedeztem fel egy egészen érdekes dolgot, meglepő módon, magamról. Egy nagyon egyszerű kis dologról van szó. Mióta nem dolgozom (kb. 1,5 - 2 hónap), egyetlen új feed sem került be a Reader-embe. Egy sem, nulla.

Nem tudnám pontosan leírni, hogy ez mit jelent; de azt sem, hogy ez most milyen gondolatokat ébreszt bennem. A lényeg, hogy jelentős különbség van a dolgozó én és a nem dolgozó én köztem.

Szeretnék egy rendes íróasztal széket karácsonyra. Szintén karácsonyra szeretném ha valaki elvinné az íróasztalomat és felaplikálná a pekingben használt asztalomat a fészerből a szobámba. Még mindig karácsonyra szeretném, ha valaki kirobbantaná ezt a két fonnyadt zöldséget a sarokból, mert különben nincs hova tenni az íróasztalt. És amúgy is...

Egyébiránt körülbelül két hete érkezett meg az olyan hőn áhított és várva-várt pillanat, amikor a félév elején felvett tárgyak helyét átveszik a felvett kreditek illetve a számonkérések. Nekem speciel fogalmam sincsen már, hogy milyen tárgyaim vannak. Azt tudom, hogy csütörtök reggel valszám, jövő héten elektro, menedzsment, thsz, grafika és így tovább, még két hét, aztán pótlunk. Aztán karácsony, szilveszter (a Várban) és vizsgaidőszak.

Hűha...

Tegnap este mintegy három órán át jöttem haza Bicskére. Egy vonat baleset miatt állt a forgalom a teljes vonalon.

Az történt, hogy két részeg az átjáróban megállt a kocsijával, a nemzetközi gyors pedig nem tudott időben megállni és odébbtolta az autót. Mondom, csak az autót, mert néhány hősies ember még időben kihúzta a részegeket a kocsiból, így nekik nem lett semmi bajuk. Az eredmény: két és fél óra várakozás a vonaton.

A felsővezetéket természetesen lekapcsolták, így fűtés nem volt. A kalauz néni viszont szemmel láthatóan élvezte a dolgot, olyan vidáman közölte minden órában, hogy még egy órát biztosan állunk. Én meg megfáztam.

De térjünk vissza egy kicsit a részeges delikvensekre. Egyrészt, hogy szépen fogalmazzak, volt bajuk. Konkrétan két tagbaszakadt, egy-egy három ajtós szekrényre hajazó rendőr támogatott egy százötven centis hölgyet, nem túl sok sikerrel. Csak egy csöppet volt komikus látvány, visított a röhögéstől az egész vonat.

A slusszpoén, hogy pont egy helyi kocsmától tíz méterre álltunk meg, így néhány útitársunknak is sikerült emelkedett hangulatba hoznia magát.

Nekem személy szerint kicsit rágta az idegeimet, hogy mikor elindultunk a Déliből, akkor fejeztem be a grafika házimat és éjfélig kellett leadni. Nem úgy tűnt, hogy menni fog, de aztán mégis. Háromnegyed tizenkettőkor estem be a házba, hogy nadeakkormostaztánmindenkielazútbólmerházifeltöltök. Így is tettem, a házi felkerült, lefordult, megjelent. El még nem fogadták, de hát sabbatkor ne is dolgozzunk, ráér az holnap - holnapután is.

Itt nincs mit mondani. Felsorolhatnám a képességeit, az árát, hogy ultra-luxus, meg ilyenek. De szavakkal nem lehet kifejezni ezt az autót. Be is fogom.

Először is gratulálok az Egyesült Államok 44-dik elnökének, Barack Obamának. Az amerikai történelem leghosszabb elnökválasztási versenyét sikerült megnyernie, ami szép munka. Sokat várunk tőle, meglátjuk mennyit kapunk.

Üröm az örömben azonban a szám. 44. Két darab 4-es. Kína óta tudjuk, hogy a 4-es szerencsétlen szám, szerencsétlen ember pedig kapásból kettőt nyert belőle. Őszintén remélem, hogy ez csak babona és semmi komoly nem fog történni az elkővetkezendő években.

Durva, hogy el tud menni az idő így reggelente. Pedig csak elolvastam olvasottnak jelöltem az emailjeimet, végig kattintottam a Readeren és a Facebookon. Hétkor kezdtem, most meg fél tíz van.

u.i.: reggeliztem is...

A hétvégén Sasréten voltunk, a szokásos Károly-napi Indián Törzsfőnöki Tréningen. Az alaphangulat megvolt, jó volt és rövid is volt, mert megint idő előtt kidőltem a sorból. Ettől függetlenül rendkívül élveztem az egészet. Újra Sasréten voltunk, újra indiánok voltunk, újra éreztem azt a felhőtlen szabadságot amit máshol nem lehet, csakis Indiántáborban.

Nagyon hosszú ideje járunk Sasrétre táborozni, de mindig rácsodálkozok, hogy milyen gyönyörű az a hely. Ezúttal az őszi Sasrétet csodálhattam, a színek kavalkádját, az erdő halk suttogását, néha egy vaddisznó hangját. Csend volt és nyugalom. Az a fajta folyamatosan mozgó és változó nyugalom, ami csak a világ eme elrejtett sarkának a sajátja. Egyszerűen fantasztikus volt. Alig várom már a decembert.