Krajczár Gyula Jr.

Hosszú szünet után újra betoltam az arcomat az egyetemre. Ezúttal egy jegybeíratás céljából, le is adtam az indexemet az AUT-on, hogy írják be a dotNet ötösömet :)

És ha már itt vagyok, gondoltam netezek egy kicsit, mégiscsak gyors, meg van, meg mittomén. Öröm nézni ahogy 2,2 MB/s-ot ír netsebességre... Ennyi.

Na, hát körülbelül ma reggel fél 6 óta a világ inden országában jogosult vagyok cigarettát, alkoholt és egyéb agyrontó termékeket vásárolni.

Igen, úgy van! 21 éves vagyok, ma. Az igazat megvallva még nem érzem azt a tömény örömet, hogy születésnapom van, de remélem, hogy ez a nap folyamán megváltozik.

Ehhez az eseményhez tartozik egy aranyos esemény is. Tegnap délután háromnegyed ötkor MSN-en kaptam egy üzenetet kedves volt barátnőmtől Caroltól, hogy "HAPPY HAPPY BIRTHDAY!" Először kicsit elgondolkodtam az ügyön, aztán rájöttem, hogy bizony Kínában akkor már Január 28-adika volt. So far so good!

A lista (időrendben): Vera, Mima, Anya, Blans, Mark. A tegnapi összeveszés után nem csodálom, hogy apa meg mariann "elfelejtkezett" az ügyről. No nem baj, azért remélem lesz ez még így se!

Még így a végére egy rövid üzenet Katának: jelentős haladást mutatok :) (Nem kérdezni semmit, Kata tudja miről van szó és ez elég)

upd.: A végére olyan jó lett, hogy már-már örültem, hogy születésnapom :)

Hogy mi? Minden. Az élet, a szobám, a minden.

Nm jó ez így. Jelenleg a fotelben ülök, mert kikezdte az íróasztal szék a seggemet. De így meg rohadtul le vagyok korlátozva. Ölemben a laptop, nem lehet csak úgy találomra felugrani és járni egy kört a szobámban. Még rosszabb, hogy nem tudom úgy elhelyezni agépet, hogy kényelmes legyen a használata. Fáj már a csuklóm ettől a pozíciótól. Meg egér sincsen. Arról nem beszélve, hogy így rendesen zenét sem lehet hallgatni, mert a noti hangszórók nem éppen a legjobbak, az 5.1-esem pedig az asztalon van. Nem, nem ér el idáig a kábel.

Kényelmetlen a Blogger is. Azt például nem fogom fel, hogy manapság miért kell - egy blogon - a sortöréseket a "br" taggel helyettesíteni, mikor ott a "p" is. De nem pofázok.

Hja, és hogy a napi önsajnálat is meglegyen. Megint eltelt egy nap, értelmes dolgok nélkül. Most lehetne például a szombat fogalma mög bújni. De mint leendő informatikus - már ha eljutok odáig - tudom, hogy ott és akkor lehet dolgozni ahol és mikor laptop van. Márpedig egész nap a laptoppal az ölemben üldögéltem. Belekezdtem a Blogger-es programomba ismét. De nem jutottam messzire, mert rájöttem, hogy így hirtelen belevágva kevés vagyok hozzá. Semmi tervezés, csak néhány kósza kép a fejemben. Az pedig nem elég.

Ma még majdnem beszélgettem Sub-al, majdnem KnK-val, majdnem Katával is. A változatosság kedvvéért lecsesztek és kívülállónak tekintenek még mindig. Már engem is zavar, ha lemegyek egy cigire és bárki ül a konyhában. Zavar az is, hogy ha senki nincs ott, de a fűtés kokszra fel van tolva. Minden zavar. Önmagamat zavarom. Talán változtatni kéne, talán nem. Ha itt maradok, ilyen maradok. Talán jó talán nem.

Mostanában nem nagyon van dolgom. Ezért gondoltam egyet, és belekóstoltam a Google Data API-val való fejlesztésbe. Messzire (szokás szerint) nem jutottam, mert csak úgy összebaszkodtam a kódot, meg mindent.

Most viszont úgy érzem eljött az a pillanat, amikor szépen letörlődik az a mocsadék és újra nekiállok. Folyt. köv.

Nem tudom hol kezdjem. Valószínűleg mert igazából nincs is mit mondanom. Csak úgy leírom. Azt, hogy tegnap voltunk Morrison's 2-ben. Ami egészen jó is lett volna, ha Gyala nem vágja be a durcást. Persze megértem, nekem is vannak rosszabb pillanataim (szalagavató ugye). De azért sajnálom, hogy nem maradtunk tovább. Hatalmas buli volt, rengeteg emberrel és életemben először nem zavart az a rengeteg ember, az a hatalmas tömeg.

Továbbiakat nem is tudom, hogy mit mondjak. Megint itthon ülök és várok. Várok, hogy tölrétnjen valami. Például kapjak pénzt, vagy ilyesmi. Addig pedig a Google Data API-val ismerkedek. De nem megy most ez az írás, abba is hagyom.

Na, hát az van, hogy kis országunk államfője március 9-re írt ki népszavazást. Három témában tesznek fel kérdéseket, a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a felsőoktatási tandíjról.

Még itt a legelején szeretném elmondani, hogy minden tiszteletem Sólyom László felé. A lehető legjobb időpontra tűzte ki a dolgot. De most egy kicsit a témákról...

Vizitdíj

Arról fogunk megnyilvánulni, hogy töröljék-e el, vagy sem. Én előre megmondom, hogy szerinem nem szabad eltörölni. Az másodlagos kérdés, hogy így pénzhez jut az állam, de nem csak erről van szó. A vizitdíjat arra találták ki, hogy ne rohanjanak az emberek az első köhécselés után orvoshoz, beadva a nagyhalált. Erre pedig jó. Az embereket némi gondolkodásra ösztönzi, a saját érdekükben. Én szívvel lélekkel támogatom.

Kórházi napidíj

Ez egy olyan kérdés, amiben nehéz dönteni. Egyrészt ezt is a kórházak terheltségének csökkentésére találták ki. Ugyanakkor sokszor az orvos ír elő kórházi tartózkodást, amivel (amennyiben a főorvos nem látja indokoltnak) a beteget szivatják meg, és fizethet mint a katonatiszt. Talán inkább az orvosokat kéne seggberúgni, és rászoktatni a gondolkodásra.

Ettől függetlenül azért ennek is látom létjogosultságát. A félév elején volt "szerencsém" megismerkedni a kérdés részleteivel, és az igazán rászorulóknak továbbra sem kell fizetniük. Egyszóval vegyesek az érzéseim. De valszeg az lesz, hogy maradjon ez is.

Felsőoktatási tandíj

Na, ez egy olyan kérdés amin már elég sokat gondolkoztam. Jelen esetben arra fogok szavazni, hogy töröljék el. Legalábbis mostanra.

A nyugati világ legtöbb egyetemén van tandíj. Ez tény. A magyar felsőoktatásnak is ez a jövője, majd amikor az emberek ki tudják fizetni a tandíjat, illetve amikor az egyetemek rendelkeznek majd olyan kapcsolatokkal, hogy megsegítsék azokat a diákokat akik nem tudják kifizetni a tandíjat. Addig nem.