Amilyen frankón állt a dolog, hogy Vár, meg nagy buli, meg mittomén, Balázsék bedobták a törölközőt. Drága. Az, de egyszer egy évben... Akkor is drága. Helyette elmennek valahova a világ végére, én meg kereshetek egy másik helyet ahol jól leihatom magam, mert ezek után tuti nem lesz az igazi.
Faszom.
A szeretet, a boldogság ünnepe. A legjobb alkalom, hogy egy kicsit elfelejtsük a világ dolgait, legfőképpen bajait és örüljünk annak amink van. Hogy erőt merítsünk szép gondolatainkból és így felvértezve bátran nézzünk a jövőbe.
Ezúton kívánok mindenkinek boldog Karácsonyt!
A fejfájós újévet majd a megfelelő időben...
A mai nappal lezártam ez Elektronika tantárgyat erre a félévre. Nem tudnám megmondani, hogy milyen eredménnyel. Lehet hogy visszatér egy második évadra, lehet, hogy nem, pengeélen táncolunk.
Mindenesetre itt van két gyöngyszem a tananyagból, plusz egy saját kreálmány.
(inverter) A kimeneti jel a bemeneti jel invertáltja. - Micsiná' a' inverter? Há' invertál. Na bazmeg, ezzel aztán ki vagyok a sárból.JFET: Junction Field Effect Transistor - Záróréteges Térvezérelt Tranzisztor - Hogy térvezérelt azt még értem... De hogy a jó égbe lett a kereszteződés/elágazásból záróréteges?Na gyerekek. Az a nagy helyzet, hogy én vagyok AZ isten. Így, nagybetűvel. A tegnapi menedzsment pótZHn 14 pontot értem el, 15ből. Ennyi.
Az már persze más kérdés, hogy amennyi eszem van, ezt a tárgyat harmadszorra vettem fel és csípőből az első ZHnak elnéztem az időpontját, de ez most lényegtelen. Fény az alagút végén... Húzódj le! Húzóódj már leeeee...
Eddie Murphy - és talán az egész filmipar - egyik legnagyobb jelenete A Beverly Hills-i Zsaru 2-ben van. Pisztolyt tart az árnyékban 150 kilós teherautó söfőr fejéhez és felteszi a legendás kérdést: "Do you like rap music?"
Azok az idők rég elmúltak mikor én igennel válaszoltam a fenti kérdésre, de ma a bash.org-on egy igazi rap gyöngyszemre bukkantam. Egy freestyle fight, chaten keresztül, borzasztóan jó! Itt a link, de azért idemásolom az utolsó felvonást, amire az ellenfél nem tudott mit válaszolni.
<http402> Time to bend over and apply a patch, <http402> Your brain's throwing static like a CD with a scratch. <http402> Your connection got nuked and you've met your match. <http402> You run a single process like a VAX with a batch. <http402> I'd pass the torch to a real winner <http402> But it'd just scorch a while-loop spinner <http402> Caught in a loop that you cant escape, <http402> I run clock cycles around your words and flows, <http402> Cuz your rhyme is like a PS fan: it' blows, <http402> Your water-cooled lyrics leak and it shows, <http402> Take your ass back to alt.paid.for.windows.
Utazni jó, ezt bárki aláírja nekem. Tehát utazni kéne, elsősorban Európa történelmi városaiba. A teljesség igénye nélkül és a fontossági sorrend mellőzésével a lista: Bécs, Pozsony, Zágráb, Ljubjana, Velence, Róma, Prága, Berlin, Párizs, Amszterdam, stb.
Most, hogy a MÁV új vonatokkal próbálkozik, egy már egészen elérhető: Bécs. 13 euró egészen elfogadható ár. Kimegy az ember egy hétvégére nézelődni, kajálni, inni valamit.
Egészen megfogott ez a gondolat. Jártam én már Bécsben, de akkor nem érdekelt. Utáltam a német nyelvet és mindenkit akinek ez volt az anyanyelve, érthető, hogy miért nem szerettem Bécsbe menni. Most már azonban máshogy gondolom és érdekel. Menni fogok...
Jelen pillanatban a következőket kéne elkezdenem, megcsinálom, befejeznem vagy legalább átgondolnom és részletes tervet készítenem a megvalósításról:
Szóval ez lenne az nagy lista. Nem nagy munka egyik sem, kivéve persze az Elektro ZH-t. De lassan nekiállok, mert ezeket be kell fejezni, minél hamarabb.
Amint azt láthatja mindenki aki az oldalra látogat, bekerült egy hirdetési felület a cím alá. Ez is csak egy újabb próbálkozás az anyagi hátterem biztosítására. Igaz ugyan, hogy a blognak elég alacsony a látogatottsága, de aki erre jár, plíz eresszen meg egy klikket!
Most fedeztem fel egy egészen érdekes dolgot, meglepő módon, magamról. Egy nagyon egyszerű kis dologról van szó. Mióta nem dolgozom (kb. 1,5 - 2 hónap), egyetlen új feed sem került be a Reader-embe. Egy sem, nulla.
Nem tudnám pontosan leírni, hogy ez mit jelent; de azt sem, hogy ez most milyen gondolatokat ébreszt bennem. A lényeg, hogy jelentős különbség van a dolgozó én és a nem dolgozó én köztem.
Szeretnék egy rendes íróasztal széket karácsonyra. Szintén karácsonyra szeretném ha valaki elvinné az íróasztalomat és felaplikálná a pekingben használt asztalomat a fészerből a szobámba. Még mindig karácsonyra szeretném, ha valaki kirobbantaná ezt a két fonnyadt zöldséget a sarokból, mert különben nincs hova tenni az íróasztalt. És amúgy is...
Egyébiránt körülbelül két hete érkezett meg az olyan hőn áhított és várva-várt pillanat, amikor a félév elején felvett tárgyak helyét átveszik a felvett kreditek illetve a számonkérések. Nekem speciel fogalmam sincsen már, hogy milyen tárgyaim vannak. Azt tudom, hogy csütörtök reggel valszám, jövő héten elektro, menedzsment, thsz, grafika és így tovább, még két hét, aztán pótlunk. Aztán karácsony, szilveszter (a Várban) és vizsgaidőszak.
Hűha...
Tegnap este mintegy három órán át jöttem haza Bicskére. Egy vonat baleset miatt állt a forgalom a teljes vonalon.
Az történt, hogy két részeg az átjáróban megállt a kocsijával, a nemzetközi gyors pedig nem tudott időben megállni és odébbtolta az autót. Mondom, csak az autót, mert néhány hősies ember még időben kihúzta a részegeket a kocsiból, így nekik nem lett semmi bajuk. Az eredmény: két és fél óra várakozás a vonaton.
A felsővezetéket természetesen lekapcsolták, így fűtés nem volt. A kalauz néni viszont szemmel láthatóan élvezte a dolgot, olyan vidáman közölte minden órában, hogy még egy órát biztosan állunk. Én meg megfáztam.
De térjünk vissza egy kicsit a részeges delikvensekre. Egyrészt, hogy szépen fogalmazzak, volt bajuk. Konkrétan két tagbaszakadt, egy-egy három ajtós szekrényre hajazó rendőr támogatott egy százötven centis hölgyet, nem túl sok sikerrel. Csak egy csöppet volt komikus látvány, visított a röhögéstől az egész vonat.
A slusszpoén, hogy pont egy helyi kocsmától tíz méterre álltunk meg, így néhány útitársunknak is sikerült emelkedett hangulatba hoznia magát.
Nekem személy szerint kicsit rágta az idegeimet, hogy mikor elindultunk a Déliből, akkor fejeztem be a grafika házimat és éjfélig kellett leadni. Nem úgy tűnt, hogy menni fog, de aztán mégis. Háromnegyed tizenkettőkor estem be a házba, hogy nadeakkormostaztánmindenkielazútbólmerházifeltöltök. Így is tettem, a házi felkerült, lefordult, megjelent. El még nem fogadták, de hát sabbatkor ne is dolgozzunk, ráér az holnap - holnapután is.
Itt nincs mit mondani. Felsorolhatnám a képességeit, az árát, hogy ultra-luxus, meg ilyenek. De szavakkal nem lehet kifejezni ezt az autót. Be is fogom.
Durva, hogy el tud menni az idő így reggelente. Pedig csak elolvastam olvasottnak jelöltem az emailjeimet, végig kattintottam a Readeren és a Facebookon. Hétkor kezdtem, most meg fél tíz van.
u.i.: reggeliztem is...
A hétvégén Sasréten voltunk, a szokásos Károly-napi Indián Törzsfőnöki Tréningen. Az alaphangulat megvolt, jó volt és rövid is volt, mert megint idő előtt kidőltem a sorból. Ettől függetlenül rendkívül élveztem az egészet. Újra Sasréten voltunk, újra indiánok voltunk, újra éreztem azt a felhőtlen szabadságot amit máshol nem lehet, csakis Indiántáborban.
Nagyon hosszú ideje járunk Sasrétre táborozni, de mindig rácsodálkozok, hogy milyen gyönyörű az a hely. Ezúttal az őszi Sasrétet csodálhattam, a színek kavalkádját, az erdő halk suttogását, néha egy vaddisznó hangját. Csend volt és nyugalom. Az a fajta folyamatosan mozgó és változó nyugalom, ami csak a világ eme elrejtett sarkának a sajátja. Egyszerűen fantasztikus volt. Alig várom már a decembert.
Balatonhoz menni jó. Hát tegnap ott jártam, arrafelé. Mentünk bort venni Köveskálba. Útközben megnéztük a dörgicsei templomromokat, és ha már ott voltunk alig egy nappal nagypapám születsénapja után, hát őt is megünnepeltük.
Képek itt.
A minőség olyan amilyen, ezt tudja a Nokia E51.
Most nagyon sznob leszek és tételesen felsorolom, hogy mivel gyarapodtunk a hétvégén és a hét első felében.
Ebből a lényeg a középső, amit nagy megdöbbenésemre én kaptam. Még most is meg vagyok illetődve és csak félve pillantok fel néha, hogy megbizonyosodjam, tényleg ott van és nem csak álmodtam ezt az egészet.
Talán senki számára nem meglepő, hogy október elején újra kisütött a nap, nem kell kabátot venni napközben és a napszeüveg is újra előkerült a fiókból. Eljött az indián nyár másnéven a vénasszonyok nyara.
Ezzel kapcsolatban ma reggel egy teljesen normális beszélgetésnek voltam fültanúja a buszon, mely két idősebb hölgy között zajlott le:
Én meg gondoltam magamban, hogy bizony, ez a vénasszonyok nyara. Erre beugrott egy elég pimasz definíció ugyanerre, amelyet most ideírok, nehogy elvesszen:
"Indián nyár, amit a vénasszonyokon kívül mindenki vénasszonyok nyarának nevez."
Végre végre végre nyár van. Először Balaton, aztán Indiántábor! Jippíí!
Miután Hencsi volt olyan kegyes és felhívta a figyelmemet arra az egyszerű tényre, hogy nem lehet kommentelni, vettem a fáradtságot és - igaz nem túl emészthető formában, de - megcsináltam úgy a sablont, hogy most már lehet.
u.i.: Ebből is látszik, mennyire nincs látogatóm... :S
Manapság a blogger szónak még súlya, rangja van. Egy kategóriát, egy embertípust jelent. Az újságírók egy olyan nemzedékét, akik nem várnak órákat, napokat, heteket, hogy az írásuk megjelenjen. Önmaguk tördelői, korrektorai, olvasó szerkesztői, szerkesztői, főszerkesztői. A saját uraik (vagy úrnőik) akik akkor publikálnak amikor és olyan témában amiben nekik tetszik. Ahogyan a p&i újságírók is szakosodnak, manapság már a bloggerek is. A nagy bloggerekben azonban közös, hogy ha írnak, akkor az jó. Témától függetlenül, egyszerűen jól írnak.
Mivel azonban irigy világban élünk, sokan nem fogadják el, hogy ezeket az arcnélküli embereket náluk többre tartják és felcsapnak "bloggernek" ők is. Ők, akik nem tudnak és szívük mélyén nem is akarnak írni, de mégis megteszik, mert ettől ők lesznek a nagylegények, a menő csávók. Ők azok akik szépen lassan aláássák a blogger fogalmát, megbecsülését. Egyáltalában a tiszteletet amivel az igazi bloggerek kiérdemelték ezt a címet.
A blogszolgáltatók pedig ezt a negatív vonalat nyomják, tuszkolják előre. Mindegy, hogy mit és hogyan, de írjad, mondjad! Ez az ő filozófiájuk. Persze ők nem azt nézik, hogy mit írnak az emberek, hanem azt, hogy hányan kattintanak a megjelenő hirdetésekre. Ezáltal bárki írhat, bármit, bárhogyan. Itt a bárhogyan-ra szeretném helyezni a hangsúlyt.
A blogot írók nagy többségének ugyanis köze nincs az íráshoz. Jelentős hányaduk még a helyesírással sincs köszönőviszonyban, nemhogy a szövegtördeléssel, tipográfiával, vagy bármivel ami a jó íráshoz szükséges. Mégis ők vannak többségben, mert hangoztatják magukról, hogy ők bloggerek. Aztán azonnal helyet kérnek maguknak a nagyok között, mert ettől menők lesznek. Egyszerűen szánalmas.
De, visszakanyarodva a szolgáltatókhoz, erre ők is rátesznek egy lapáttal. Mocsok, szemét design-okat adnak és a logikával teljesen ellentétes dolgokat művelnek. Nem segítenek a botcsinálta bloggereknek még annyira sem, hogy legalább a megjelenítés színvonalának felelősségét átvegyék. Pedig ők lennének azok akiknek hatalmukban állna felhívni a figyelmet, hogy a szart is el lehet adni, ha jól néz ki. De ezt ők nem teszik, mert manapság mindenki a feature-ök mennyiségével és nem az alapszolgáltatás minőségével foglalkozik.
Ennek tudatában persze nem lehet jó blogot írni ha ilyen tömeg-blogot használunk. Ennek én vagyok a megmondhatója. Mióta ide a Bloggerre írok, kevésbé érzem, hogy nagyot írnék, inkább csak azt, hogy kihányok valami dzsuvát, mint a többi. És tudjátok, ez így is van. Ha egy blogspot.com, blog.hu, blogter.hu, satöbbi végződésű link jön szembe, már eleve hendikeppel indul, hiszen a komolyaknak saját domainjük van. Így van ezzel a bloggal is. Egyszerűen nem jó ránézni. Nem mondhatom rá, hogy "igen, ez az enyém."
Ebben a percben ténylegesen is véget ért a vizsgaidőszak azzal, hogy elküldtem az Újgen.NET nagyházimat.
Nem sikerült olyan jóra, mint vártam, sem a házi, sem a vizsgaidőszak. Most már azonban vége van, 22 kredittel és kereken 2,5 ösztöndíj átlaggal. Nem túl jó, de nem is túl rossz.
Egy a lényeg, egy a fontos, az, hogy... NYÁR VAN!
Megvolt, kedden bemutattam az Újgen.NET nagyházimat. Már persze azt ami működött belőle, hiszen a két változatból az egyik egyáltalán nem működött (megváltoztattam alatta az adatbázis struktúrát), a másik pedig nem lett kész. Beny (a gyakvezérem) rendes srác, megelőlegezett nekem egy 4-est és a hónap végéig el kell küldenem neki a működő verziót emailben.
Ez mind szép és jó, de tudjátok mi a legnehezebb az egészben? Így határidő nélkül kevésbé áll rá az agyam...
Pontosan tudom, hogy ez senkit nem érdekel, de a saját megnyugtatásomra indítok egy live post-ot, melyben az Újgen.NET nagyházim elkészülését dokumentálom.
2008. június 20. 3 óra 25 perc Újabb óra telt el mialatt elkészítettem a szerver első működőképes változatát. Jelenleg Release konfigurációban fordítva önállóan fut és csak arra vár, hogy a kliens kihasználja a lehetőségeit. Szerver 90%, Kliens 0%
2008. június 20. 2 óra 16 perc Szép két óra áll mögöttem, de jutottam valamire. Van kódom ami megvalósítja a tényleges szerver szolgáltatást és még le is fordul. Hogy valóban működik-e azt nem tudom, de ki fog derülni. Szerver 65%, Kliens 0%
2008. június 20. 0 óra 15 perc Hosszas próbálkozás után elkészült a szervernek a feedek letöltéséért és adatbázisba mentéséért felelős része. Szerver 30%, Kliens 0%
Számítógép hálózatok - mission accomplished!
upd.: 4-es!!!! NÉGYES lettem hálókbóól!!!
Sokszor érzem a késztetést arra, hogy írjak. Soha nem tudom, hogy miről, sem azt, hogy miért. Csak írni szeretnék, sokat, szépen.
Ehhez pedig sem a téma, sem a megfelelő eszközök nem állnak a rendelkezésemre. Ez baj?
p.s.: fáj a fejem
Jó szokásomhoz híven, most is egy negatív felhangú bejegyzés következik, ezúttal az Outlook Connector nevű Outlook kiegészítőről, aminek a feladata a Hotmail postafiókok kezelése az Outlookból.
Talán nem árulok el túl nagy titkot azzal, hogy a Microsoft nem ad POP3 elérést a Hotmailes emailfiókokhoz. Az indokot nem ismerem, azt viszont elsőkézből tudom, hogy ez egy felettébb idegesítő probléma, mert nem lehet a Hotmail fiókokat a többihez hasonlóan kezelni.
Ami azonban furcsább, hogy az Outlookba sincsen beépítve a Hotmail fiókok kezelése, helyette egy kiegészítővel kell beérnünk. Ez az Outlook Connector, aminek a segítségével elérhetjük a Hotmail fiókunk tartalmát, illetve írhatunk a Hotmailes címünkről emailt.
Gyakorlatilag egy "nesze-semmi-fogd-meg-jól" típusú alkalmazást kapunk. Kicsi viszont annál lassabb, sok memóriát eszik, és lyukas mint a Pannónia-sajt. A funkcionalitása éppenséggel nem integrálódik tökéletesen az Outlookba, saját mappát, menüt és beállítás ablakot kapunk. Ezekből ugyanazok a műveletek érhetők el, mint az Outlook dedikált menüjeiből, mappáiból, ablakaiból. Többé-kevésbé ugyanúgy is néznek ki. Egyszóval a fölöslegesen kívül extrát nem kapunk, azon kívül, hogy letölthetjük a Hotmail címünkre érkezett leveleinket.
Töredelmesen bevallom, én tegnap letöröltem ezt a kiegészítőt. Az Outlook Connector - függetlenül az Outlook beállításaitól - 5 percenként ellenőrizte a postafiókot. Amikor azonban ez nem esett egybe az Outlook ellenőrzésével, a folyamat megállt 49%-nál, ezzel blokkolva mind az Outlookot, mind a hálózati kapcsolatot. Ez egyre zavaróbbá vált, így hát mennie kellett.
Az eltávolítás után viszont kellemes meglepetés ért. Nemhogy fenemód gyors lett az Outlook indulása, de a memória felhasználása is jelentősen visszaesett! Az eddigi 60-70MB-os átlagból hirtelen lett 15-18MB, egész napi futás után.
Természetesen nem végeztem komoly teszteket a kiegészítőt illetően, de az elméletem úgy tűnik bevált. Az Outlook Connector egy ócskán elkészített program, melyet nem érdemes telepíteni. Nem ajánlom senkinek, inkább nézzétek böngészőben a Hotmailes postafiókot.
Éppen bonyolultságelmélet összefoglalót szerkesztek saját felhasználásra, és le akartam írni azt a szót, hogy bemenet. Helyette azonban nagy lelkesen leírtam, hogy bmenet. Kinek mire áll ugye a keze...
Gyengébbek kedvéért a "bmenet" az egyetemi belső hálózat elnevezése.
A napokban átállítottam a blog feed-et a FeedBurner által nyújtott szolgáltatásra, kérek mindenkit, hogy ennek megfelelően cserélje az URLt!
Számítógép architektúrák - Mission completed!
Ezúton szeretnék Boldog Tizenkilencedik Születésnapot kívánni az unokaöcsémnek! Jó egészséget, sikeres felvételit és mindent ami jó!
A reggeli kávéhoz rádió dukál. Legalábbis ha újságírókkal lakik együtt az ember. A rádió általában hülyeségeket sugároz, főleg a politikai hírek idegesítenek. Ma reggel azonban egy sokkal érdekesebb és viccesebb történetet hallottam, melyet nem átallok most néhány szóban összefoglalni.
A történet arról szólt, hogy a mozambiki vezetőség fitnessz órákat írt elő a rendőröknek, mert azok túlsúlyosak. Állásukból fakadóan lényegesen többet keresnek, mint az átlagemberek, így jut elég pénz alkoholra, cigarettára és ételre. Mivel azonban nem szeretnek a tolvajok után futni, nem dolgozzák le a kilókat, amik csak gyűlnek és gyűlnek. A tolvajok meg szabadon garázdálkodhatnak. Vagy mégsem?
A legszebb része a történetnek a lakosság bevonása az igazság szolgáltatásba. Mozambikban ugyanis az a helyzet, hogy ha a lakosság leleplez vagy elfog egy tolvajt, bűnözőt, akor fel vannak jogosítva az előzetes büntetésre. Magyarán, jól megverhetik ott helyben. Az egyetlen kitétel, hogy kíméljék meg az életét és ha végeztek, adják át a rendőrségnek az illetőt.
A jelek szerint a nevezett orszgában ez működik, itthoni bevezetése felől azonban kétségeim támadnak. Na nem mintha lenne rá esély. Viszont egy ilyen rendelettel, vagy hallgatólagos megállapodással a Gárda és egyéb csoportosulások kezébe döntő fegyvert adnának, amit én személy szerint egyáltalán nem támogatok. A civil igazságszolgáltatás azonban továbbra is kétségtelenül hasznos találmány, attól függetlenül, hogy valahol be lehet vezetni, valahol meg nem.
Bill Gates hologramja tartott beszédet a Kuala Lumpuri World Congress on Information Technology 2008 konferencián.
Egy 4.6 méteres hologramként jelent meg AZ ember és beszélt mindenféléről, ahogy ő azt szokta.
Engem azonban ez nagyon emlékeztet egyrészt a Star Wars - Ifjú Jedi lovagok dupla trilógiában (újra) megjelenő Palpatine császárra illetve az Equlibrium című filmben szintén hologramként megjelenő "Father" figurára. A poén az egészben, hogy az adott időben már egyikük sem élt, néhány buzgó utódjuk irányította így a dolgokat.
Bill Gates nyilván nem patkolt még el és nem is fog egy jó darabig. De ismerve a személyét, tekintélyét és szónoki képességeit felmerül bennem a kérdés, hogy mi lesz ha egyszer mégis megtörténik az elképzelhetetlen és Billy-boy nem lesz többé? Lehetséges, hogy az utána következő idők technológiáját tesztelik már a Microsoftnál?
u.i.: A történés valós, a spekulációk a sajátjaim. Ha valaki rám mer hivatkozni és tényként kezeli a dolgokat azt - hogy egy kedves ismerősömtől idézzek - "feloldom savban. Igen, téged is!"
Egy beszélgetés során született egy újabb ötletem, mely ugyan növeli a megvalósítandó dolgok listáját, de pénzt nem sokat fog hozni a konyhára.
Az ötlet pedig nem más, mint hogy a bloggerek maguk hozhassanak létre saját bejegyzéstípusokat. Nem, nem kategóriákra gondoltam. Inkább az admin felület egy olyan részére (Új bejegyzéstípus), melyben nevet adunk egy új típusnak, beállítjuk, hogy milyen egységekből épül fel, majd elmentjük.
Később az "Új bejegyzés" menüpont alatt kiválaszthatjuk pl. a "Képleírás" típust, amikor is megjelenik nekünk egy címmező, egy upload panel, egy szövegmező és egy szavazati lehetőségeket összeállító modul.
A mentés már persze a rendszer megfelelő formátumában történne, de mégis mennyivel egyszerűbb lenne így az élet? Az enyém biztosan, és még tetszene is. Ezt a bejegyzést például az "Ötlet" típussal hoztam volna létre, a szöveg alatt egy értékelő modullal, hogy az ide tévedők értékelhessék az ötletemet, mondjuk 1-től 5-ig.
Az elmúlt időben - nem is tudom, már mióta - volt egy olyan gond a számítógépemmel, hogy netezés közben a fájlok előre letöltődtek és a megfelelő programnak csak ezután jelentek meg. Így a 4MBit/sec-os sávszélességnél nyilvánvalóan elérhetetlen 1/1.5 MByte/sec-os letöltési sebességeket mutattak a programok.
Sokáig azt gondoltam, hogy a Vista okozza ezt, vagy valamelyik frissítése. Azonban akárhogy trimmeltem a Vista beállításait, sehogy sem akart megoldódni ez az egyébként felettébb idegesítő probléma. Ma azonban egy közel heurisztikus felfedezéssel sikerült megoldást találnom.
Reggel végképp megelégeltem a dolgot, mikor már egyik böngésző sem volt hajlandó letölteni a Firefox telepítőjét. Elkezdtem hát sorra venni azokat a programokat, szolgáltatásokat, amik előidézhetik a jelenséget. Szám szerint három lehetőség volt, a Vista, a DU Meter és a víruskereső. E három közül végül a víruskereső bizonyult győztesnek, pontosabban ludasnak.
Ez rendelkezik ugyanis egy Tartalomszűrő nevű szolgáltatással, ezen belül pedig három al-szolgáltatással: Levelezés, HTTP és FTP. Ezek közül a HTTP és az FTP gyakorlatilag ráül az adatforgalomra és önkényesen irányítja azt, ezzel idegi nyomorba döntve a felhasználót és gyakori fagyásokat idézve elő az összes létező Internet-függő programban.
A probléma megoldása tehát a víruskereső Tartalomszűrő szolgáltatásának teljes vagy részleges kikapcsolása. Ezután a letöltési rendellenességek megszűnnek.
Ugyan már félig alszom, de ezt mindenképpen meg kell osztanom.
A mai nap során egy régi fájl kedvéért újra összeszereltem az asztali gépemet, ami eddig a gardróbban figyelt, szétszedve. A gép egy kétgigás Pentium4-el operál, giga RAMmal és egy Radeon 9600-os vidkarival. Anno amikor vettük nagyon jó gépnek számított, ma meg már nem az.
Régebben a számítógép gyilkolásomról voltam ismert, így természetesen a gépen Windows Vista Business fut. De hogy! És ez itt a poén! Bootban, kikapcsolásban röhögve lenyomta a Core Duo laptopot, masszívan. Gomb megnyom, pikk-pakk, jelszó?
A rendszer álomgyors. De komolyan. Megjelenés a maximumon, akadásnak nyoma sincs. Rendkívül gyors minden. Teljesen meglepődtem.
A kikapcsolásnál ugyanez volt a helyzet. Klikk a Leállításra, egy pillanatra felvillant a Kijelentkezés felirat, majd Leállás, sutty. Volt nincs. Persze itt a slusszpoén, hogy korábban egyáltalán nem állt le, nekem kellett manuálisan öt másodpercig nyomva tartani a kikapcsológombot. Erre tessék gombot varrni!
Utóirat Talán nem csoda, ha most erősen elgondolkodtam rajta, hogy valamilyen formában újra üzembe helyezem. Két nagy hátránya van azonban. Az egyik, hogy olyan hangja van, mint Apa dízeles Mondeójának; a másik, hogy CRT monitor van hozzá, és azt nem szeretném mégegyszer az asztalomon látni. Ergó, ha szerzek valahogyan egy LCD monitort, visszamászik az életembe az asztali gép... Hogy ez milyen előnyökkel járhat azt majd egy későbbi alkalommal fogom ecsetelni.
A reggeli kávé közben gondolkodtam el azon, hogy egy blog számára milyen az ideális design?
Mivel hajlamos vagyok a végletekben gondolkodni, két lehetőséget vázoltam fel magamnak. Az egyik a full-CSS kinézet, maximum egy-két apró képpel. A másik pedig egy fullos design, Photoshopban rajzolva, JavaScriptek tömkelegével.
Az előnyök és hátrányok listáját nem olyan nehéz összeállítani, akár azt is modhatnám, hogy triviális.
Full-CSS
Ezesetben a letöltendő oldal egy HTML és néhány CSS fájlból áll. Nincsenek extra letöltendők. Ezáltal gyors lesz, és letisztult; egy szép, de mégis puritán hatású oldalt kapunk.
Blogról lévén szó ez egyáltalán nem hátrány. Blogot azért írunk, hogy elolvassák. Ilyenkor nincs szükség über-tip-top designra, mert az csak elvonja a figyelmet a tartalomról, ezt pedig nem akarjuk.
Photoshop design
A HTML és CSS itt is jelen van, de társul mellé akár sok száz kilobyte-nyi kép is. Háttér, logó, szövegháttér, ilyen-háttér, olyan háttér, borderek, linkoverflow-k és még sorolhatnám. Ennyi vizuális élvezethez pedig dukál a kőkemény JavaScript, mondjuk a Prototype minden lehetőségével.
Kétségtelen, hogy egy jól elkészített oldal nyálcsorgató hatással van a látogatókra. Nem győzik csodálni az effekteket, illetve dícsérni az alkotót. Egy ilyen oldalnak a virtuális közösségben kb. olyan szerepe van, mintha az illető Aston Martinnal menne vacsorázni.
Persze ahogy az Astonnak, egy ilyen oldalnak is megvan a hátránya, ami egybecseng a már fentebb említettekkel. Nevezetesen az, hogy egy ilyen kinézet gyakorlatilag elvonja a figyelmet a tartalomról. Ugyanaz a helyzet - és most itt visszatérek az ató példához - a tip-top blogdesignnal, mint az Aston Martinnal. Végülis kit érdekel, hogy mi a mondanivalója, ha így néz ki az oldala (ilyen autója van)?
Az arany középút
Nyilván ennyi fejtegetés után jön a megmondom a frankót fejezet. Ezért előre szólok, hogy nem kell annak tekinteni, pusztán azt írom le, hogy ha egyszer újra saját domainem lesz, akkor én hogyan szeretném megvalósítani az arany középutat.
A dolog egyszerű. Mivel mindig is vágytam rá, hogy részekre osztott oldalam legyen tudnivalókkal, bloggal, cikkekkel, projektekkel, galériával, Marikanénikislábujjkörmével, ezért azon egyszerű ötletre jutottam, hogy a viszonylag ritkán frissített részek (tudnivalók, projektek) megkaphatják a fullos designt, a blog pedig kapjon egy megszelidített változatot.
A címben szereplő x-el azt szeretném jelezni, hogy a képen látható új Inspiron sorozat elérhető lesz 14(?), 15.4 és 17 colos képernyőmérettel is (1435, 1535, 1735).
Első ránézésre az XPS sorozat jut eszembe az új jövevényről, főleg a monitor kialakítása miatt. A kép által sugallt vékonysága is hasonlatossá teszi az új Inspiront a nagytestvérhez. Lehet persze, hogy nem vékony és könnyű, de könnyed. A darab téglát felváltotta egy karcsú, megszépített külső.
Az opcionális háttérvilágítású billentyűzetről már nem is mondok semmit, minden álmom, hogy este sötétben is tudjak dolgozni. Nem szeretem, hogy minden második sor után meresztenem kell a szemem, hogy hol vannak a betűk.
A 2.16 gigahertzes processzor annyira nem ígéretes, sem a szintén választható Blu-Ray olvasó. Ez utóbbira semmi szükség, az előbbinél pedig már van jobb. Sokkal jobb. Abban már csak reménykedni tudok, hogy lehetőség lesz 4 giga RAM-ot belezsúfolni. Ha nem így lesz, akkor nem biztos, hogy kelleni fog egy ilyen gép mióta megfogadtam, hogy a következő laptopomban 4 GB RAM lesz (a Vista átka :) ).
Ugyan az ősszel szereztem be első laptopomat, egy HP 530-ast, már most egy új gép vásárlásán gondolkodom és a fent látható Inspiron 15.4 colos változata az egyik versenyző. Egyelőre még pusztán elméleti síkon mozog a dolog, hiszen nincs rá pénzem, de addig sem árt nézelődni, nem igaz?
Eddig az XPS sorozattal szemeztem főleg, az álmot pedig nyilván az Alienware gépek jelentették. Az XPS-el elsősorban a már említett monitor kialakítás miatt szimpatizálok, mivel az 530-asom is ilyen és saját tapasztalat, hogy mennyire stabil. Az Alienware gépein pedig - amellett, hogy Alienware gépekről beszélünk - háttérvilágítású billentyűzet van.
Így ez az új Inspiron sorozat azonnal megfogott. Kialakításra mint az XPS, tudásra valószínűleg kicsit kevesebb, viszont háttérvilágítású billentyűzettel. A hírek szerint e hónap 26.-án érkezik, ami azt jelenti, hogy Karácsonyra - amikor már talán lehetséges lesz egy ekkora volumenű befektetés - lejjebb fog menni az ára.
Info és kép innen: Engadget
A cím és a kép mindent elmond. De annak aki nem érti: Ma sikeresen letettem az első MCP vizsgámat ASP.NET (webfejlesztés) témakörben. 735 pont, 700-tól van meg. Kicsit remegett a kezem mikor a gombra kattintottam, de csupa jó hír várt a következő oldalon.
Phoenix
The phoenix is my symbol
It is my sign
For it is my strength
My souls twine
For I am the phoenix
I am the fire
Death and rebirth
In me is one pyre
In flame immortal
My soul consumes
The universal power
Through which life blooms
For I am a god
I am life
My glory be crowned
Naught rage I with strife©2004 Joseph Palladino
Ezt adtam fel a tavalyi nyár végén, hogy elérjek felnőtt, komoly dolgokat... Hogy olyan lehessek, mint Apa... Megérte?
Gondoljatok csak bele, 1990(1980!) előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk,hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem voltak semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű, egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MCdonaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíroskenyérre,a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt,a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban,a pre Domestos korban.
Ezek voltunk mi.
Hősök?
Talán.
Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak...
Forrón ajánlom különböző - általam ismert, de meg nem nevezett - ultramodern anyukáknak...
Mégscsak lesz BKV-sztárjk. Frenetikus. Még jó, hogy nem írok ZH-t pénteken. Ami rosszabb, hogy így az öregdáik találkozó is skippelésre kerül, illetve a csütörtöki ZP nyitót is át kell gondolni.
Emellett az egyetlen említésre méltó történése a mai napnak, hogy visszaigazolták az MCP vizsgaidőpontomat. Jövő hét kedden mehetek reggel 9-re vizsgázni, reméljük sikerrel, ha már a hétvégét erre kell szánnom a Jelek helyett....
A lényeg
A nap híre. Mostmár szinte biztosra vehető, hogy Apáék nem mennek Washingtonba. Ezt néhány perccel ezelőtt közölte velem Apa, személyesen.
A probléma
Ez az én jövőmre vontakozóan komoly kérdéseket vet fel. Ami egyértelmű, hogy nem biztos, hogy beköltözhetek Budapestre a nyáron és így az sem, hogy az unokaöcsémmel lakjak együtt. Ami sokak számára nem túl egyértelmű (de nekem igen), az az, hogy ha minden marad a régiben és én maradok Bicskén, akkor rövid úton ki fogjuk kaparni egymás szemét.
A stratégia
Mostanában eléggé figyelünk rá, hogy ne legyenek köztünk komolyabb súrlódások, és ez részben sikerül is. A néhány évvel ezelőtti legkomolyabb probléma az volt, hogy én dohányzom. Mivel ezt ők nem akarták elfogadni (legalábbis addig amíg egyetemista nem leszek), ezért én a szobámban dohányoztam, ami természetesen napi szintű veszekedésekhez vezetett. Aztán ez a helyzet, nem túl elegánsan de megoldódott, történt ugyanis, hogy egyetemista lettem. Az új helyzet új problémákat szült (keveset vagyok itthon, nem tanulok rendesen, stb.), de a változásokat mindenki gyorsan feldolgozta és a problémák helyét újak vették át.
Ezek már sokkal inkább a napi gyakorlatra, a mindennapos, mondhatni átlagos dolgokra koncentrálódtak. Az olyan apró problémák, mint a "nem mosogattál el," "nem vitted a helyükre a tiszta ruháidat," "ne azt egyed, hanem mást," kerültek fókuszba. Namost, ha én komolyan gondolom, hogy egyedül is meg tudok állni a lábamon, akkor ezen apró dolgok elsimításával kell bizonyítanom.
Itt az egyedült persze képletesen értem, hiszen ha úgy történnének a dolgok ahogy én (mi) azt elképzeltük, akkor Ádámmal laknék egy lakásban. Ez azonban szülői szempontból igenis egyedüli létnek számít. Nem gond, ezt már rég feldolgoztam.
Az említett apró dolgok elsimítása persze nem csak az én feladatom lenne, hanem nekik is kéne alkalmazkodniuk néha. A példáknál maradva nemcsak én nem szoktam elfelejtkezni a mosogatásról, ők is. A dolog furcsasága, hogy ha lépten nyomon el-el felejtem a "dolgomat," akkor jön a letolás. Ha viszont eszembe jut olyankor, amikor nekik nem, akkor meg milyen rendes vagyok. Ezen is túl tudom tenni magam. A másik kettővel hasonló a sztori, csak éppen ritkán jön a dicséret.
Ezért aztán az a feladat áll előttem, hogy ezeket a problémákat egyoldalúan kell megoldanom. Ezzel, és csak ezzel tudom bizonyítani, hogy valamennyire képes vagyok egyedül is "vigyázni" magamra.
A megoldott problémák újabbakat szülnek (mint már ezt tapasztaltam korábban), de azt hiszem ideje mint kiképzésre tekinteni rájuk. Nem problémák ezek, hanem az célhoz vezető út állomásai. Nem tudom ugyan, hogy mik kerülhetnek elő, de vannak vadabbnál vadabb ötleteim.
A hiba a stratégiában
Amiről még nem esett szó és egyben a legkényesebb kérdés, a tanulmányaim kérdése. Szülői szempontból teljesen érthető, hiszen hiába intézem tökéletesen a ház körüli dolgokat, ha nem tanulok akkor kuss a nevem. Épp ezért tekintem a stratégiám másik sarkalatos pontjának az egyetemet.
A fontossága azonban meg is rémít. Nem vágyok másra, csak arra, hogy az éjszakai busszal mehessek végre haza valahonnan, csak arra, hogy legyen még öt percem szunyókálni reggelenként, csak arra, hogy reggel nyolcra vagy fél kilencre bemehessek a céghez és leülhessek alkotni. Ez tölti ki a gondolataimat. De rá kéne végre döbbennem, hogy ahhoz, hogy ide eljussak tanulnom kell. Sokat, keményen. Tudnom is kell azt amit tanulnom kéne, hiszen ez lesz a szakmám. De nem megy. Nem tudok leülni, hogy akkor én most igen. Itthon nincs hozzá hangulatom, közösen meg nem az igazi. Olyankor nem a megértésre törekszünk, nem arra, hogy használhatót tanuljunk, hanem a kettesre. A kettes jó, mert nem buktam meg. De a kettes nem jelenti azt, hogy tudom is az anyagot. Nem tudom, ez tény. Nincs mit rajta magyarázni.
A Konklúzió
A kívánt cél eléréséhez nagyon komoly változtatásokat kell felmutatnom. A háztáji tevékenységek igazából nem okoznak gondot, a tanulás már annál inkább. Meg kell tanulnom tanulni... Ez itt az igazi probléma.
Íme egy nem éppen tökéletesen renderelt Google Maps. Ezt a képet az Internet Explorer 8 Beta 1 nevű szoftver segítségével hoztam létre. A furcsaság az egészben, hogy (mint az a képen is látszik) az IE7 motorja van bekapcsolva. Ergó a Google Maps IE7-ben is így kell kinézzen... Meg tudja ezt erősíteni valaki?
Aki jelen pillanatban én vagyok, immáron délelőtt tíz óta. Nem nehéz kitalálni, hagymát pucoltam, vágtam fel és utána a marha pörkölt egyik alapanyagaként megdinszteltem.
A pörkölt egész ehető lett, szerintem. Mivel nagy családi ebédre készült, a család természetesen a nagyon finom jelzővel illette. De én tudom, hogy korántsem volt az igazi. Itt-ott elrontottam a sorrendet, kevés volt benne a fűszer, és túl sokat tököltem az előkészítéssel, így nem volt időm elég sűrűre főzni a szaftot. Majd legközelebb...
Ha valaki pörkölt főzésre adja a fejét, akkor íme néhány aranyszabály:
A kezemnek pedig még mindig hagymaszaga van, hiába mostam kezet azóta legalább ötször.
Lassan ennek a hétnek is vége. Kénytelen vagyok leszögezni, hogy egy nagyon jó, mégis negatívumokkal teli hét áll mögöttem. Nem csináltam gyakorlatilag semmit, vagy másnaposan tébláboltam itthon vagy buliztam.
A hét vasárnap kezdődött, a Közlekkari Napok nyitó estjével. Csapatbevonulások, Kőhalmi Zoli, és egy fergeteges buli. Hétfőn persze égre-földre esküdöztem, hogy nem, én ezen a héten többet nem, semmi szín alatt, nemégegyszer. Kedden persze megint buli. Szerdán aludtam, majd csütörtökön jött volna a nagy finálé, az elmúlt három hétben mellőzött Morrison’s. Morrison’s volt, finálé elmaradt.
Másik, kevésbé materialista szempontból megvizsgálva ezt a hetet ugyanakkor elég vegyesek az érzéseim. Az, hogy gyakorlatilag nem voltam csak két órán egész héten, nem zavar. Az, hogy kegyetlenül fáradt vagyok, nem zavar. Két dolog van ami zavar.
Egyrészt az örök téma, a nők. Azok közül is a bunkó nők. Csak ezen az egy hétben több bunkó nőbe futottam, mint előtte nagyon hosszú idő alatt. Nem is emlékszem, hogy ismertem-e, láttam-e ennyit és ilyet. Itt és most megmondom, hogy teljesen mindegy, hogy 17 éves csitriről vagy egyetemista „felnőttről” van szó, az ok nélküli bunkózás nem tolerálható, arról nem beszélve, hogy érthetetlen. Ha valami nem tetszik, akkor azt nyugodtan szavakba lehet önteni, meg lehet beszélni. Ha nem jutunk dűlőre, ez van; de játsszunk nyílt lapokkal, mert ez a játék nem játék...
A másik sarkalatos kérdés, ahogyan korábban már utaltam rá a Morrison’s. Ugye az volt a terv, hogy jöjjön a grand finale, egy hatalmas bulival lezárjuk a hetet. Csütörtök este hol máshol, mint Morrison’sban az Operánál! Már amikor bementünk érződött, hogy nem lesz jó. Egyrészt újra megjelent az öreg bajszos kidobó. Nem biztonsági, kidobó. Egy utolsó suttyó barom. A korábbi biztonságiakkal meg lehetett beszélni az ügyeket, sőt vették a fáradságot, hogy köszönjenek mikor belépünk. Ők úgy dolgoztak, hogy a munkájukat elvégezzék, hogy a vendégek jól érezzék magukat és nem utolsó sorban a Morrison’sra mint szórakozóhelyre is jó fényt vessenek.
Erre jön ez a marha. Látszik rajta, hogy azt hiszi, mindenki azért megy oda, hogy őt láthassa. Egyszemélyes hadseregként vonul végig a termeken, mindenkit félrelök aki az útjába kerül. Amíg a régiek úgy tudtak kivinni bármilyen részeg vagy agresszív embert, hogy az senkinek fel nem tűnt, ez csak üt. Az első rossz mozdulatra, csúnya tekintetre, mosolyra, bármire ami az ő 50 centis körzetén belül történik üt. Csak egy példa: Tegnap állok a tömeg szélén, a pincér srác éppen furakszik kifelé egy fullra teli rakott tálcával a kezében. Kicsit oldalra léptem, hogy utat adjak neki, de közben kicsit nekimentem az említett vadbaromnak. Erre a válasz? Egy könyökös a hátamba. Nem fájt, nem követte semmi, még hátra sem fordult. Csak ütött... Nem értem az ilyen embert.
Arról már szót sem ejtek, hogy a jól megszokott törzsközönség jelentős hányada nem volt ott (talán a fent leírtak miatt?), a pultosok is mintha mások lettek volna, egyszóval lapos volt. Jövő héten nyit a ZP, ha csütörtökön nem is, de pénteken öregdiák találkozó után le kéne nézni. Mert a ZP az mégiscsak ZP.
És akkor a nagy összefoglalás. Ez a hét nagyon jó volt, viszont csak a negatívumok fognak belőle megmaradni. De azok bizony örökre...
Carpe Diem – ez volt az a hét...
Így elöljáróban szeretnék feltenni egy kérdést. Miért van az, hogy az online - nívós - blog siteok bejegyzés szerkesztői, mondhatnám kőkorszaki módon, az entert br-taggá alakítják???
Itt van például a Blogger. Mögötte áll a Google, mint cég. Lássuk be, egy viszonylag nagy céggel állunk szemben, éppen ezért nem értem, hogy nincs egy ember, akinek ez szemet szúrt volna?
Mert egy nagy - profitábilis - cég esetében még megértem, hogy ők megtehetik, hogy az ilyen apró, ingyenesen igénybe vehető szolgáltatásaikra nem fordítanak túl sok figyelmet. De könyörgöm, a Google az ingyenesen igénybe vehető szolgáltatásokról szól! Akkor miért nem lehet megoldani egy ilyen apró dolgot? Arról nem is beszélve, hogy a TinyMCE ingyen tudja ezt a feature-t...
Az vajon miért van, hogy a reggeli első lendület délelőtt tizenegy óráig tart, azóta pedig csak bámulok kifelé a kicsi agyacskámból?
Konkretizálva a helyzetet, holnap zárthelyit írok Algoritmuselméletből és arra tanulok. Azaz tanultam fél héttől cca. fél tizenkettőig. Azóta viszont nem tudok figyelni arra amit olvasok, pedig még érdekelne is.
Színes világban élünk ugyebár. Körülöttünk minden színes és minden kicsit máshogyan színes. Nincs ugyanolyan színe két dolognak, még akkor sem, ha ugyanazzal a festékkel színeztük őket. A szín függ a helyzettől, a pozíciótól, megvilágítástól, de még attól is, hogy mi hogy érezzük magunkat. A szín tőlünk függ.
Most azonban nem erről szeretnék írni. Ma szembejött Kulcsár Zsolt pszichológus honlapja, ami - azonkívül, hogy sok érdekes cikket találni nála - egy rendkívül jól megszerkesztett oldal. Röviden összefoglalva egy hagyományosnak tekinthető blog-sablonon alapul, három hasáb: tartalom, és két mellékes. Alapvetően a fekete-fehér dominál. Felül fekete sáv, benne fehér szöveggel és gombokkal. A tartalmi rész pedig fehér alapú, fekete szöveggel ami itt-ott színes. Színesek a linkek, amik egy világosabb kékkel vannak szedve és a fejlécek amik narancssárgák.
Jelenleg konkrétan a narancssárga fejlécekről szeretnék néhány gondolatot. Egyrészt Zsolt oldala nagyon szépen van megcsinálva, ezek a narancssárgák rendkívül jók. Másrészt felmerült bennem, hogy ilyet én is szeretnék, aminek után rögtön az, hogy de úgy, hogy ne tűnjön másolásnak (mégha az is valamilyen szinten). Ennek első mozzanata a színváltás lenne, no, de milyen színre? Egy halványabb pirost könnyen rózsaszínnek engem pedig buzinak titulálnak, a kék pedig nem elég kiemelkedő, inkább háttérbe húzódó jelzés. Zöld lehetne még esetleg, de azt a színt nem szeretem, kivéve a hivalkodó fekete alapon rikító zöld kombinációt. Itt a fekete háttér a hiba.
Kombináljuk az alapszíneket! Kék - piros -> Lila. Ugyanaz vele a baj, mint két alapszínével, ha sötét, akkor nem elég kiemelkedő, ha világos akkor rózsaszín (lásd a pirosnál).Piros - zöld -> Sárga. Az alap citromsárga elveszik fehér háttéren, nem jó. Narancssárga meg ugye másolás... Zöld - kék -> ???. Itt már lehet gondolkodni egy kicsit. Egy szép betűtípussal egy erőteljesen világos (nem halvány!) kék szín már esélyes.
Most egy kicsit elbizonytalanodtam. Az lett volna a célom ezzel a fejtegetéssel, hogy bebizonyítsam, a narancssárgának nincs valódi alternatívája, annyira független szín, de nem sikerült. A narancssárga ugye a Nap színe, a délután színe. Nyugodt, mégis felkelti a figyelmet, jelen politikai helyzetet nemlétezőnek tekintve pedig mindentől független. Nem tartom kizártnak, hogy a hollandok is ezért választották nemzeti színüknek. Webes fejlécekben pedig egyszerűen nincs párja. Anélkül használható fejlécnek, hogy sokkal nagyobbra kéne venni a betűméretet, vagy félkövérré/dőltté kéne tenni. Önmagában kiemel.
Az elbizonytalanodás azonban a már említett világos kékből ered. Itt van előttem egy kép, meglepő módon színeket és elnevezéseket ábrázol. Ezen a képen két szín, a Bright Blue és a French Blue is olyannak tűnik, ami felvehetné a kesztyűt a narancssárgával. Itt akadtam meg.
To be continued...
But never will be...
Hát ilyet. Most aztán igazán boldog vagyok. Nem ment el hiába az elmúlt két hét, a nem alvással, meg a tanfolyamra járással. Egy szó mint száz, a MIC 70-528-as Webfejlesztői (ASP.NET) tanfolyamán nyertem vizsgakupont, amivel május 1-ig el tudok menni vizsgázni. Ami ha sikerül, akkor Microsoft Certified Professional leszek :)
Március 12-én lesz az idei Felező Bál. Ez pedig fel vet némi kérdéseket, méghozzá azt, hogy eljuttotam-e (eljutottunk-e) már egyetemi tanulmányaink feléhez? A hivatalos időbeosztást nézve igen. 7 félév és ez most a negyedik, egyértelmű, nem?
Az már egy másik kérdés, hogy tényleg menni fog-e 7 félév alatt a BSc. Mert most nagy csúszásokban vagyok, és nem tudom megállapítani, hogy milyen vége lesz a dolognak. Ugyanakkor a mostani távolmaradás esetleg úgy is értelmezhető lenne, hogy kerek perec kijelentem, hogy nem fogom időre befejezni az egyetemet. Ezt pedig egyelőre nem szeretném kijelenteni.
upd.: Felezünk! :)
Hát ez is elkezdődött. Tegnap megkezdtük a 2007/2008-as tanév tavaszi félévét, ami nekem szám szerint a negyedik.
Egy Jelek és Rendszerek előadással kezdtünk, ami - fogalmazzunk így - nem volt túl bíztató. Már az első órán integrálok és függvények jöttek elő, alátámasztva az Anal2-t mint előkövetelményt. Viszont négy zárthelyi lesz belőle, a szükséges hat pontot csak összekaparom valahogy.
Utána, már-már hagyományba illően beültünk az Egyetemi Kávézóba, jobb szó híján, inni. Nem szeretem használni ezt a szót, de erre nem lehet mást mondani. Már csak ezért is mondhatnám, hogy precedens értékű volt az eset, de itt még nincs vége. Mert azt is szoktam hangoztatni, hogy nem vagyok híve az össze-vissza ivászatnak, tengap mégis ez történt. Három korsó, három különböző sör (Soproni, csapolt valami, Borsodi), mindez megfejelve három különböző felessel. Nem 3 centivel, felessel, amit a csapos csaj kellemesen kibővített. Így került a szervezetbe egy Fütyülős Mézes Málna, egy tequila és egy Metaxa.
Egyszóval adtunk a májnak rendesen. Mellette biliárdoztunk, meg néhány kör póker is lement, amúgy meg osztottuk a hülyeséget. Meglepően kaotikusra sikeredett a délután, de végül nagyon jól sült el. Korábban nem is gondoltam volna, hogy lesz még ilyen.
Félreértés azért ne essen, morális válságba sem keveredtem. Sőt, most kifejezetten jól érzem magam, és talán még egy kis boldogságot is érzek.
Enni jó, ezt bárki aláírja nekem, nem úgy mint az indexemet. Ha pedig valaki olyan (hülye), mint én, hogy főzni is szeret, akkor minden adott a sikerhez. Persze egy supportive környezet sem árt, de néha anélkül is megy.
A közelmúltban többször is megpróbálkoztam a hamburger készítéssel. A próbálkozások eltértek a felhasznált húsfélékben, fűszerezésben és a körítésben. Az elmúlt két hét alatt készült az én kezem alatt hamburger sertés illetve marhahúsból, só-bors illetve grillsó fűszerekkel, salátával és anélkül.
Egyértelmű következtetéseket tudok most már levonni. Hamburger pogácsát marhahúsból kell készíteni, sóval borssal tojásfehérjével. Körítésnek pedig valamilyen péksütemény, és minden földi jó (sajt, hagymák, uborka, paradics, saláta, ketchup, mustár).
A támogatásért és ötletekért köszi anyumnak...
2008-ban is megrendezésre kerül Öregmedve és Nagymedve Indiántábora!
Idén nyáron öt turnusban táborozunk, továbbra is Sasréten és Óbányán.
A turnusok időpontjai:
Jelentkezni az Indiántábor weboldalán található elérhetőségeken lehet, mindenkit szeretettel várunk!
u.i.: halkan megjegyzem, hogy aki az utolsó hétre szeretne jönni, lehetőleg azonnal jelentkezzen, mert az szokott betelni a leghamarabb!
Néhány nappal ezelőtt letöltöttem a Microsoft ASP.NET 3.5 Extensions nevű dolgot. Ez pontosan az amit a neve sugall, bővítések az ASP.NET-hez. Ebből a csomagból számomra egy dolog a fontos, az ASP.NET MVC Framework. Egy olyan kiegészítés ASP.NET-hez, ami MVC rendszerű programozást tesz lehetővé, ami jó. Maradjunk ennyiben. A másik fontos tulajdonsága, hogy kifejezetten szép URL-eket lehet vele gyártani, ami - lássuk be - manapság igen fontos.
Összefoglalónak ennyi is elég volt, de az eredeti célom nem ennek a leírása. Mint rögtön az első két szóban jeleztem, ezt néhány nappal ezelőtt töltöttem le. Az azóta eltelt időt pedig azzal töltöttem, hogy megpróbáltam működésre bírni, de sehogy sem akart sikerülni.
A Visual Studio minden alkalommal kijelentette, hogy Project type is not supported in this installation!
Na, szép, mondhatom. A netet böngészve sokféle megoldást találtam erre a problémára, de egyik sem működött. Na persze, az emberi hülyeségre nem is a neten kell megoldást keresni!
Végső elkeseredésemben végül felütöttem az Installert, és megnéztem mit ajánl a Komponensek telepítése/eltávolítása menüpontnál. Ott bepipáltam a Visual Web Developer melletti kis négyzetet, és lássatok csodát működik!
A kutya a részletekben és a különböző projekt típusokban van elásva. Az ugyanis nem elég, hogy a web alkalmazásokat C# nyelven írjuk. Ahhoz, hogy fejleszteni is lehessen őket, a VWD-re van szükségünk. Ez a komponens telepíti és regisztrálja a megfelelő projekt sablonokat kedvenc fejlesztő rendszerünkben.
Hát ennyi. Négy nap guglizás, anyázás és rengeteg elolvasott fórum után működik a dolog. Most jöhetne a fejlesztés...
Hosszú szünet után újra betoltam az arcomat az egyetemre. Ezúttal egy jegybeíratás céljából, le is adtam az indexemet az AUT-on, hogy írják be a dotNet ötösömet :)
És ha már itt vagyok, gondoltam netezek egy kicsit, mégiscsak gyors, meg van, meg mittomén. Öröm nézni ahogy 2,2 MB/s-ot ír netsebességre... Ennyi.
Na, hát körülbelül ma reggel fél 6 óta a világ inden országában jogosult vagyok cigarettát, alkoholt és egyéb agyrontó termékeket vásárolni.
Igen, úgy van! 21 éves vagyok, ma. Az igazat megvallva még nem érzem azt a tömény örömet, hogy születésnapom van, de remélem, hogy ez a nap folyamán megváltozik.
Ehhez az eseményhez tartozik egy aranyos esemény is. Tegnap délután háromnegyed ötkor MSN-en kaptam egy üzenetet kedves volt barátnőmtől Caroltól, hogy "HAPPY HAPPY BIRTHDAY!" Először kicsit elgondolkodtam az ügyön, aztán rájöttem, hogy bizony Kínában akkor már Január 28-adika volt. So far so good!
A lista (időrendben): Vera, Mima, Anya, Blans, Mark. A tegnapi összeveszés után nem csodálom, hogy apa meg mariann "elfelejtkezett" az ügyről. No nem baj, azért remélem lesz ez még így se!
Még így a végére egy rövid üzenet Katának: jelentős haladást mutatok :) (Nem kérdezni semmit, Kata tudja miről van szó és ez elég)
upd.: A végére olyan jó lett, hogy már-már örültem, hogy születésnapom :)
Hogy mi? Minden. Az élet, a szobám, a minden.
Nm jó ez így. Jelenleg a fotelben ülök, mert kikezdte az íróasztal szék a seggemet. De így meg rohadtul le vagyok korlátozva. Ölemben a laptop, nem lehet csak úgy találomra felugrani és járni egy kört a szobámban. Még rosszabb, hogy nem tudom úgy elhelyezni agépet, hogy kényelmes legyen a használata. Fáj már a csuklóm ettől a pozíciótól. Meg egér sincsen. Arról nem beszélve, hogy így rendesen zenét sem lehet hallgatni, mert a noti hangszórók nem éppen a legjobbak, az 5.1-esem pedig az asztalon van. Nem, nem ér el idáig a kábel.
Kényelmetlen a Blogger is. Azt például nem fogom fel, hogy manapság miért kell - egy blogon - a sortöréseket a "br" taggel helyettesíteni, mikor ott a "p" is. De nem pofázok.
Hja, és hogy a napi önsajnálat is meglegyen. Megint eltelt egy nap, értelmes dolgok nélkül. Most lehetne például a szombat fogalma mög bújni. De mint leendő informatikus - már ha eljutok odáig - tudom, hogy ott és akkor lehet dolgozni ahol és mikor laptop van. Márpedig egész nap a laptoppal az ölemben üldögéltem. Belekezdtem a Blogger-es programomba ismét. De nem jutottam messzire, mert rájöttem, hogy így hirtelen belevágva kevés vagyok hozzá. Semmi tervezés, csak néhány kósza kép a fejemben. Az pedig nem elég.
Ma még majdnem beszélgettem Sub-al, majdnem KnK-val, majdnem Katával is. A változatosság kedvvéért lecsesztek és kívülállónak tekintenek még mindig. Már engem is zavar, ha lemegyek egy cigire és bárki ül a konyhában. Zavar az is, hogy ha senki nincs ott, de a fűtés kokszra fel van tolva. Minden zavar. Önmagamat zavarom. Talán változtatni kéne, talán nem. Ha itt maradok, ilyen maradok. Talán jó talán nem.
Mostanában nem nagyon van dolgom. Ezért gondoltam egyet, és belekóstoltam a Google Data API-val való fejlesztésbe. Messzire (szokás szerint) nem jutottam, mert csak úgy összebaszkodtam a kódot, meg mindent.
Most viszont úgy érzem eljött az a pillanat, amikor szépen letörlődik az a mocsadék és újra nekiállok. Folyt. köv.
Nem tudom hol kezdjem. Valószínűleg mert igazából nincs is mit mondanom. Csak úgy leírom. Azt, hogy tegnap voltunk Morrison's 2-ben. Ami egészen jó is lett volna, ha Gyala nem vágja be a durcást. Persze megértem, nekem is vannak rosszabb pillanataim (szalagavató ugye). De azért sajnálom, hogy nem maradtunk tovább. Hatalmas buli volt, rengeteg emberrel és életemben először nem zavart az a rengeteg ember, az a hatalmas tömeg.
Továbbiakat nem is tudom, hogy mit mondjak. Megint itthon ülök és várok. Várok, hogy tölrétnjen valami. Például kapjak pénzt, vagy ilyesmi. Addig pedig a Google Data API-val ismerkedek. De nem megy most ez az írás, abba is hagyom.
Na, hát az van, hogy kis országunk államfője március 9-re írt ki népszavazást. Három témában tesznek fel kérdéseket, a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a felsőoktatási tandíjról.
Még itt a legelején szeretném elmondani, hogy minden tiszteletem Sólyom László felé. A lehető legjobb időpontra tűzte ki a dolgot. De most egy kicsit a témákról...
Vizitdíj
Arról fogunk megnyilvánulni, hogy töröljék-e el, vagy sem. Én előre megmondom, hogy szerinem nem szabad eltörölni. Az másodlagos kérdés, hogy így pénzhez jut az állam, de nem csak erről van szó. A vizitdíjat arra találták ki, hogy ne rohanjanak az emberek az első köhécselés után orvoshoz, beadva a nagyhalált. Erre pedig jó. Az embereket némi gondolkodásra ösztönzi, a saját érdekükben. Én szívvel lélekkel támogatom.
Kórházi napidíj
Ez egy olyan kérdés, amiben nehéz dönteni. Egyrészt ezt is a kórházak terheltségének csökkentésére találták ki. Ugyanakkor sokszor az orvos ír elő kórházi tartózkodást, amivel (amennyiben a főorvos nem látja indokoltnak) a beteget szivatják meg, és fizethet mint a katonatiszt. Talán inkább az orvosokat kéne seggberúgni, és rászoktatni a gondolkodásra.
Ettől függetlenül azért ennek is látom létjogosultságát. A félév elején volt "szerencsém" megismerkedni a kérdés részleteivel, és az igazán rászorulóknak továbbra sem kell fizetniük. Egyszóval vegyesek az érzéseim. De valszeg az lesz, hogy maradjon ez is.
Felsőoktatási tandíj
Na, ez egy olyan kérdés amin már elég sokat gondolkoztam. Jelen esetben arra fogok szavazni, hogy töröljék el. Legalábbis mostanra.
A nyugati világ legtöbb egyetemén van tandíj. Ez tény. A magyar felsőoktatásnak is ez a jövője, majd amikor az emberek ki tudják fizetni a tandíjat, illetve amikor az egyetemek rendelkeznek majd olyan kapcsolatokkal, hogy megsegítsék azokat a diákokat akik nem tudják kifizetni a tandíjat. Addig nem.
