Krajczár Gyula Jr.

Hogy mi? Minden. Az élet, a szobám, a minden.

Nm jó ez így. Jelenleg a fotelben ülök, mert kikezdte az íróasztal szék a seggemet. De így meg rohadtul le vagyok korlátozva. Ölemben a laptop, nem lehet csak úgy találomra felugrani és járni egy kört a szobámban. Még rosszabb, hogy nem tudom úgy elhelyezni agépet, hogy kényelmes legyen a használata. Fáj már a csuklóm ettől a pozíciótól. Meg egér sincsen. Arról nem beszélve, hogy így rendesen zenét sem lehet hallgatni, mert a noti hangszórók nem éppen a legjobbak, az 5.1-esem pedig az asztalon van. Nem, nem ér el idáig a kábel.

Kényelmetlen a Blogger is. Azt például nem fogom fel, hogy manapság miért kell - egy blogon - a sortöréseket a "br" taggel helyettesíteni, mikor ott a "p" is. De nem pofázok.

Hja, és hogy a napi önsajnálat is meglegyen. Megint eltelt egy nap, értelmes dolgok nélkül. Most lehetne például a szombat fogalma mög bújni. De mint leendő informatikus - már ha eljutok odáig - tudom, hogy ott és akkor lehet dolgozni ahol és mikor laptop van. Márpedig egész nap a laptoppal az ölemben üldögéltem. Belekezdtem a Blogger-es programomba ismét. De nem jutottam messzire, mert rájöttem, hogy így hirtelen belevágva kevés vagyok hozzá. Semmi tervezés, csak néhány kósza kép a fejemben. Az pedig nem elég.

Ma még majdnem beszélgettem Sub-al, majdnem KnK-val, majdnem Katával is. A változatosság kedvvéért lecsesztek és kívülállónak tekintenek még mindig. Már engem is zavar, ha lemegyek egy cigire és bárki ül a konyhában. Zavar az is, hogy ha senki nincs ott, de a fűtés kokszra fel van tolva. Minden zavar. Önmagamat zavarom. Talán változtatni kéne, talán nem. Ha itt maradok, ilyen maradok. Talán jó talán nem.