Krajczár Gyula Jr.

Ugyan már félig alszom, de ezt mindenképpen meg kell osztanom.

A mai nap során egy régi fájl kedvéért újra összeszereltem az asztali gépemet, ami eddig a gardróbban figyelt, szétszedve. A gép egy kétgigás Pentium4-el operál, giga RAMmal és egy Radeon 9600-os vidkarival. Anno amikor vettük nagyon jó gépnek számított, ma meg már nem az.

Régebben a számítógép gyilkolásomról voltam ismert, így természetesen a gépen Windows Vista Business fut. De hogy! És ez itt a poén! Bootban, kikapcsolásban röhögve lenyomta a Core Duo laptopot, masszívan. Gomb megnyom, pikk-pakk, jelszó?

A rendszer álomgyors. De komolyan. Megjelenés a maximumon, akadásnak nyoma sincs. Rendkívül gyors minden. Teljesen meglepődtem.

A kikapcsolásnál ugyanez volt a helyzet. Klikk a Leállításra, egy pillanatra felvillant a Kijelentkezés felirat, majd Leállás, sutty. Volt nincs. Persze itt a slusszpoén, hogy korábban egyáltalán nem állt le, nekem kellett manuálisan öt másodpercig nyomva tartani a kikapcsológombot. Erre tessék gombot varrni!

Utóirat Talán nem csoda, ha most erősen elgondolkodtam rajta, hogy valamilyen formában újra üzembe helyezem. Két nagy hátránya van azonban. Az egyik, hogy olyan hangja van, mint Apa dízeles Mondeójának; a másik, hogy CRT monitor van hozzá, és azt nem szeretném mégegyszer az asztalomon látni. Ergó, ha szerzek valahogyan egy LCD monitort, visszamászik az életembe az asztali gép... Hogy ez milyen előnyökkel járhat azt majd egy későbbi alkalommal fogom ecsetelni.